Moha vegetáriánus és vegán honlapja

Négyből egy állat valamilyen betegséggel küzd, mielőtt a vágóhídra kerül – egy német felmérés szerint. Utánajártunk, hogy ehető-e például a sertéscomb, ha az állatnak tüdőgyulladása volt.

 

Első hallásra sokkoló adatokat tett közzé Németországban a Foodwatch fogyasztóvédelmi szervezet. Amint arról például a Welt német lap is beszámolt, a felmérés szerint az asztalunkra jutó állati termékek egynegyede olyan állattól származik, amely valamilyen betegségben szenvedett. Legalábbis a fejlett állategészségügyi rendszerrel bíró Németországban ez a helyzet.

Az adatok jelentős része az állattartás (ezek szerint erősen kritizálható) körülményeire vonatkozik: például minden második (német) sertésnél tartáshibát láttak, tízből négy tojást pedig olyan tyúk tojt, amelynek valamelyik csontja el volt törve.

Ez is elgondolkodtató ugyan, de a felmérés ott kezd fogyasztói szemmel igazán neccessé válni, amikor azt állítja például, hogy a teheneknél gyakori a gyulladt tőgy vagy az anyagcsere-betegség. Az még „rendben van”, hogy egy sánta tehén tejét igyuk, de vajon egy gyulladt tőgyű tehén tejében maradhat-e dobozolt állapotban is fertőzés? A sertéseknél pedig ízületi betegségeket látott gyakran a Foodwatch, laikus szemmel már itt is közel járunk a húshoz, amit végül megeszünk. Amikor pedig az áll az anyagban, hogy a csirkéknek gyakran petevezeték-gyulladása vagy férgessége van, a sertések pedig áteshetnek egy tüdőgyulladáson, mielőtt levágták őket, akkor már nem (csak) állattartási, hanem egyenesen közegészségügyi kérdésnek kezd látszani az ügy.

 

A Foodwatch hangsúlyozza, hogy a tej, a tojás és a hús ízét természetesen az említett betegségek megléte nem befolyásolja, és a fogyasztót sem kell arról értesíteni, hogy például a csirke lába törött volt, amikor a tojást tojta.

Megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih), és megkérdeztük, mekkora esélye van annak, hogy Magyarországon a vasárnapi ebédnél a rántott hús egészséges állatból származik.

Ha a választ egészen röviden szeretnénk összefoglalni:

a hatósági állatorvosok szakértelmében kell bíznunk, ha nem akarunk nagyon aggódni.

Persze nem ilyen egyszerű az helyzet.

A Nébih leszögezte, hogy a vágóhidakra csak egészséges állatok szállíthatóak, ezt pedig az biztosítja, hogy a gazdaságoknak állatorvost kell alkalmazniuk, aki az állatok egészségi állapotáért felel. Kisebb gazdaságokban persze nincs állandó állatorvos, így a gazdáknak is kötelességük állatorvost hívni, ha az állományukban betegséget észlelnek.

A vágóhidakra szállított állatok kísérő dokumentumainak igazolnia kell, hogy az állatok egészségesek, vágásra alkalmasak. A vágóhídon minden állatot megvizsgálnak (például lázra, nehezített légzésre, nagyfokú lesoványodásra, sárgaságra utaló jeleket néznek), majd pedig a vágást követően is végeznek egy hatósági húsvizsgálatot.

Ez utóbbi során az állatorvos találhat olyan idült elváltozásokat, amelyek az élőállatok korábbi megbetegedésére utalhatnak, de a gyógyulásuk után már nem okoznak tünetet. Ilyen lehet például a sertéseknél gyakori tüdőgyulladás, amelyre például a mellhártya letapadása, esetleg a tüdőben lévő területek enyhébb vagy súlyosabb elváltozása utalhat.

Ezek az idült elváltozások érinthetik a teljes tüdőt vagy csak bizonyos területeket, és adott esetben nem jelentenek veszélyt sem az állatra, sem a környezetére, mindössze annyit jeleznek, hogy a gyógyulás után a tüdőnek nem az eredeti állapota állt vissza.

Ezekben az esetekben tudása, képzettsége, tapasztalata alapján a hatósági állatorvos felelőssége annak eldöntése, hogy az állati test többi része biztonsággal fogyasztható-e, illetve minősége is kifogástalan.

A protokoll elvileg erősen védi a fogyasztót, mert ha az állatorvosban bármilyen kétség merülne fel, akkor előírás szerint mindig a szigorúbb döntést kell meghoznia (vagyis nem szabad kereskedelmi forgalomba engednie a húst), és van lehetősége laboratóriumi vizsgálatokat is végezni.

A sertéseknél egyébként technológiai okok miatt az esetek túlnyomó többségében a tüdőt eleve elvonják a fogyasztás elől, még abban az esetben is, ha az egészséges.

Végső soron tehát a válasz arra az égető kérdésre, hogy a vasárnapi ebédnél a rántott hús származhat-e beteg állatból, a válasz kettős:

Ha a vágáskor beteg volt, akkor bizonyosan nem, de ha például korábban volt egy tüdőgyulladása, és az állatorvos úgy döntött, hogy ennek ellenére is alkalmas fogyasztásra, akkor igen.

 

(forrás: Torontáli Zoltán, HVG.hu, 2016. október. 27)

Idézetek hírességektől

„A kegyetlenség az állatokkal olyan, mintha az ember nem szeretné Istent... van valami olyan rettenetes, olyan sátáni azoknak a kínzásában, akik sosem ártottak nekünk, és akik nem tudják megvédeni magukat, teljesen a hatalmunkban vannak.”

John Henry Newman bíboros

Szakrális idézetek

Egy ember nem azért nemes (vagy kiválasztott), mert élő lényeket sebesít meg. Azért hívják nemesnek, mert nem sebesít meg élő lényeket.

Dhammapada Szútra 19:270