Moha vegetáriánus és vegán honlapja

Miért nem vagyunk vegetáriánusok, vegánok?
Miért ragaszkodunk a húsevéshez?

Mindenki meghatódik a bájos kisborjú látványától, az emberek többségének nehezére esne elvágni egy csirke nyakát, de ha képes is megtenni, biztos, hogy kényelmetlenebbül érzi magát közben, mint mikor levesz egy barackot a fáról.
Mégis az életünk elképzelhetetlen hús nélkül.
De miért van ez így?

Megszokás, társadalmi elvárások, kényelem, lustaság, élvezet, tudatlanság, hiedelem, félelem.

Az emberi élet szokások halmaza, ami csecsemőkortól kezdve alakul ki, és apránként újabb és újabb dolgok épülnek be.

Az újszülött még semmit se "tud". Lassan rászoktatjuk, ill. rászokik, hogy alkalmazkodjon a szokásainkhoz. Pl. hogy átaludja az éjszakát. A mi szokásaink az ő szokásaivá válnak, ez annyira természetes, hogy eszünkbe se jut, hogy máshogy is lehetne. Minden beépül a tudatba - természetessé válik.

A kisgyerek azt is megtanulja, hogy mit kell enni. Az anyatejről lassanként leszokik, és megismerkedik a különböző ételekkel. Sokan ösztönösen tiltakoznak a hús ellen - de a felnőttek megmagyarázzák (jó szándékkal), hogy ezt meg kell enni. Ez is természetes része lesz az életnek - amin nem gondolkoznunk. És úgy "tudjuk", hogy a hús jó nekünk - ha nem esszük, "baj lesz". (Persze sok gyerek szereti a húst - és ennek a felnőttek örülni szoktak. Vagyis már nagyon korán beépül egy pozitív megerősítés - ha sok husit eszem, akkor szeretnek.)

Aztán óvodába, iskolába, munkahelyre megyünk. Tízórainak szendvics felvágottal - ebéd amit adnak vagy útközben bekapott hamburger - vacsora megint csak valami gyors, ami többnyire felvágott vagy gyorsan elkészíthető sült hús.
A városi ember (de ma már sok falusi is) a természettől és a táplálékforrásoktól elszakítva él. Minden a "TESCO"-ban "terem" szépen becsomagolva. Az eper, a kolbász és a mosópor. A gyerek (és a siető felnőtt) számára nincs különbség, hogy mit vesz le a polcról. Ez így gyors, kényelmes.

Ha esetleg mégis szembesülünk pl. a disznóölés élményével, akkor is megtanuljuk, hogy ez az élet rendje, nem lehet érzelgősködni, bezzeg a kolbászt majd ízleni fog, stb. - és tényleg ízlik is.

Rutinból éljük az életet - így kényelmes, nem kell gondolkodni, a verkli megy magától: az üzletben bedobáljuk a kosárba amit megszoktunk vagy láttunk a reklámban, az ismert ételeket gyorsan, gondolkodás nélkül el lehet készíteni. Ha nem mi főzünk, megesszük, amit elénk raknak.

A hús élvezeti forrás is. Szeretünk jókat enni - a kedvenc ételeink nagy része húsétel. Erről lemondani nagyon nagy áldozatnak tűnik - és először ijesztő a gondolat. Mert mi mást lehet enni? Krumplit salátával?

Az ünnepek része a terített asztal. A hagyományok megszabják, milyen ünnephez milyen étel jár. Pl. karácsony elképzelhetetlen hal és pulyka nélkül. Ha kis családon belül el is jutunk addig, hogy nem eszünk húst - mi lesz karácsonykor? Mit szólnak a rokonok, a szomszédok ha pulyka helyett búzahús kerül az asztalra? Mit szól a Nagyi, ha nem eszem meg a gonddal és szeretettel készített ünnepi vacsorát?

Mi lesz, ha meghívnak vacsorára? Nem megyek el, nem eszem, kiteszem magam a többiek ferde pillantásainak?
A hús egyfajta státuszszimbólum is. A jólét jele, ha valaki megengedheti magának, hogy minden nap hús kerüljön az asztalra, a vagyonos ember egyfajta közmegbecsülést (de legalább irigylést) kap. Aki nem tud húst rakni az asztalra, azt sajnálják vagy lenézik. Aki nem akar, az legalábbis különc - de ennél erősebb jelzőkkel is illetik.

Kisgyerek korunk óta azt halljuk, hogy a hús egészséges, nélküle nem lehet élni, és mintegy jutalomként is szolgál - hisz az ünnepi asztalra mindig kerül valamilyen különleges vagy kedvenc húsétel.

Vagyis a húsevés egy nagyon mélyen beépült szokás. Kicsit durva (vagy nem is olyan durva) hasonlattal olyan, mint a dohányzás - komoly erőfeszítést igényelhet leszokni róla. A dohányzás ellen már kampány folyik, mindenki ismeri a káros hatásait - mégis sokan ragaszkodnak hozzá. A húsevést egyelőre a tömegtájékoztatás támogatja. És ráadásul többnyire lusták vagyunk - nem szeretünk újat tanulni, extra munkát végezni.

Úgy tudjuk, hogy az egészséghez nélkülözhetetlen a hús. Ezt a tudást megerősíti az iskola, az orvos, a média. Olyan emberektől tanultuk, akiket ismerünk, szeretünk, tisztelünk, megbízunk bennük. Ha ennek az ellenkezőjét halljuk, az eleve kételkedést és félelmet vált ki. Hiszen mi "tudjuk" , hogy kell húst enni. Az új, a megszokottól eltérő dolgokra mindig így reagálunk.

Nem gondolkozunk el rajta, hogy ha a hús szükséges ahhoz, hogy egészségesek legyünk, (ha egy lépéssel tovább visszük ezt a gondolatot, egészségesek leszünk tőle...) akkor mért vannak a kórházak dugig húsevő betegekkel?
Ha annyira kell a hús az egészséghez, akkor miért köszvényes, szívbeteg, érszűkületes, epeköves stb. a középkorúak  nagyon nagy %-a? Mért van annyi vérszegény, gerincferdüléses stb. gyerek?

Végső érv a hús mellett mindig az, hogy nélküle a szervezet nem jut elég fehérjéhez. A csecsemő 6 hónap alatt megduplázza születési súlyát, és csak anyatejet fogyaszt. 100 g anyatej 1,2 g fehérjét tartalmaz. (3,5 g zsír, 6,7 g szénhidrát, 88,3 g  víz és 0,3 g szervetlen anyag) Mért kéne egy felnőttnek, aki már nem növekszik, csak "fenntartásra" használja a fehérjét, ennél több?

Aztán ha minden érv elfogyott, akkor jön, hogy jó, lehet élni hús nélkül, de feltétlenül kell étrend kiegészítő ásványokat és vitaminokat szedni - vagyis még mindig a félelem működik. Pedig ha meggondoljuk, a kiegyensúlyozott és változatos növényi táplálkozással - pláne ha még tejterméket is fogyasztunk, (teljes értékű állati eredetű fehérje, amihez nem kell elpusztítani az állatot) - jóval több vitaminhoz és ásványi anyaghoz jutunk, mint a húsból.

A "Mért igen?" vagyis mért jobb hús nélkül élni és a  "Hogyan éljünk hús nélkül?"  (sokkal könnyebb, mint gondolnád) kérdésre a honlapon próbálunk választ adni.

...

"Meggyőződésem szerint eljön egyszer az idő, amikor senki sem fog hullákkal táplálkozni, és senki sem lesz hajlandó mészáros mesterséget űzni. Sokan közülünk már most nem ennének húst, ha maguknak kellene elvágniuk az illető állat torkát!"
Bertha von Suttner,
béke Nobel-díjas (1905.)

"Csak akkor beszélhetünk igazi emberi kultúráról, ha nemcsak az emberevés, hanem a húsevés minden fajtája is kannibalizmusnak fog számítani."
Wilchelm Busch, költő

Idézetek hírességektől

„Az alkohol- és húsfogyasztás lehúzza az embert, és érzéketlenné teszi a finomabb kozmikus és önmagán belüli lélekfrekvenciákkal szemben."

Manfred Kyber

Szakrális idézetek

"Az állat gyilkosa nem ismerheti meg az Abszolút Igazság üzenetét."

Bhágavata-purána, 10.1.4