Igen, a ketreces tojótyúk tartás: rettenetes. De bármilyen módon tartják is a tyúkot, akitől elveszik a tojást, akár bio, akár öko, akár szabad, akár tanyasi, akár háztáji, akár mély almos tojást veszel, mindenképpen a képen látható folyamatot támogatod. A tojásiparnak rengeteg tyúkra van szüksége. Ám a tyúkok nem fán teremnek, hanem tojásból bújnak ki. A keltetőben világra jött bájos, pelyhes kis csibék fele fiú, fele lány, de a fiúk 99%-ára sehol semmi szükség. Így ők egy jó erős zsákban végzik, ahol összenyomják egymást, megfulladnak, vagy darálóban élve. Ahogy a fenti kép mutatja.
“A tojásgyárakban a tojók hihetetlen zsúfoltságban élnek, gyakorlatilag mozdulni sem tudnak. A csőrüket sok helyen már növendék korukban levágják vagy leégetik, hogy ne tudják egymást halálra csipkedni. A csőrcsonkolás nem olyan, mintha valakinek a körmét vágnák le. Sokkal inkább ahhoz hasonlítható, mintha valakinek egy ujj percét vágnák vagy égetnék le, hiszen a csőrük telis-tele van idegvégződésekkel.
A kiscsibék – akikből a tojók lesznek majd – még annyit sem látnak az anyjukból, mint a bocik. Keltetőgépekben születnek meg. Ám a legrosszabb még csak most következik. Ahhoz, hogy a tojásipar működjön, csak tojókra van szükség. Hiába veszi az ember a drága bio vagy a háztáji tojást, a fiúcsirkék a tojótartás módjától teljesen függetlenül: feleslegesek. Ahogy a természetben mindig, a madaraknál is az utódok nagyjából fele fiú, fele lány. A lányokból tojó lesz vagy csirkehús, ez egyértelmű. De mi történik a fiú csibékkel?
A fiú csibék túlnyomó többségére nincs szükség. Felesleges lenne őket életben tartani. Ezért megölik őket, amint lehet. Vagy élve kerülnek a futószalagról a darálóba, vagy gázzal ölik meg, vagy egyszerűen csak bedobálják őket egy nagy zsákba, vagy dobozba és megvárják, míg agyonnyomják egymást, vagy megfulladnak.”
- Bonifert Anna - Állatvádők könyve 104. oldal
