"Egy afrikai utazó némely afrikai kannibál törzset abban az időben látogatott meg, amikor még emberhúst ettek. A kannibálok kijelentették előtte, hogy azért szeretik jobban az emberhúst, mint az állati húst, mert az állatok piszkosak, a négerek viszont naponta háromszor mosakodnak.
- Óh mily borzalmas! - kiáltott fel az afrikai utazó amikor az ételre pillantott, amelyet a kannibálok fogyasztottak.
- Dehogy! Pompás íze van sóval - felelte a törzsfőnök.
- Óh, mily borzalmas! - mondják a vegetáriánusok, ha bárány - vagy disznóhúst pillantanak meg civilizált emberek asztalán.
- Dehogy! - Pompás íze van sóval - felelik a civilizáltak.
De van-e köztük és a vadak közt különbség? ... Nem egyformán érzéketlenek-e ama lények szenvedéseivel szemben, amelyeknek testét elfogyasztják?"

Lucy Mallory

Akkoriban Arya (bölcs) Mahamati Bodhiszattva-Mahaszattva így szólt a Buddhához: "Bhagavan (világszerte tisztelt) látom, hogy minden világban, a születés és halál között vándorlást, az ellenségeskedésbe keveredést, és a gonosz útra tévelyedést, mindezt a húsevés és a körkörös gyilkolás okozza. Azon viselkedések mohóságot és dühöt okoznak, és az emberi lények ettõl képtelenek kimenekülni a szenvedésbõl. Ez az, ami valóban fájdalmas."

Lankavatara Szútra (Tripitaka 671.)