Átlagos kedd délutáni bevásárlás, a lányom - mint mindig - kalózkapitányt játszik a bevásárlókocsiban, mondja az irányt és arra kanyargunk a szupermarketben. Pakolom mellé a cuccokat, egyszer csak felcsillan a szeme, és a következő párbeszéd hangzik el köztünk:
- Ez mi, anya?
- Kacsamell.
- Ezt a kiskacsából vágták ki?!
- (hezitálva...) Igen...
- A kiskacsa meghalt, hogy mi megehessük??
- (lassan szégyenkezve...) Igen...
- Én nem akarok kiskacsát enni!
- Akkor ne vegyek husit?
- (szinte sírva) Nem, semmilyen állatot nem akarok enni!
- Sonkát se vegyek?
- A sonka állat?
- Igen.
- Ne vegyél sonkát.
Ezek után még kicsit ölelgette, puszilgatta a vákuumcsomagolt húst, én pedig azt hittem, múló gyerekhóbort az egész. Addig, amíg tegnap este, barátaink esküvőjén határozottan kijelentette a vacsoránál: anya, én nem eszem állatot.
A jóga első fokának egyik erkölcsi szabálya, az ahimszá, vagyis a "nem ártás" (hogy pl. nem eszünk húst), amihez én még nem voltam elég érett, de a lányom másfél perc alatt felnyitotta a szememet. Még csak négy éves, mégis a legnagyobb tanítóm.
Habár, ha jobban belegondolok, születésétől fogva az.
Forrás:
Kővári Anett
Idézetek hírességektől
Az iskola elhagyásáig nem volt látókörömben olyan személy aki húst evett volna. A szüleink és nagyszüleink azt mondták nekünk, hogy ha a cselekedetünkkel bántunk, Isten haragját hívjuk magunkra: ide tartozik az állatok megölése, az önvédelem kivételével. Mélyen és megingathatatlanul vésődött az elménkbe, hogy minden állatnak ugyanannyi joga van élni e világon, mint nekünk. Isten elrendelte, hogy ne öljünk állatot sem szórakozásból, sem saját céljainkért.
Read more ...Szakrális idézetek
„Nem szabad arra használnod az Isten-adta testedet, hogy megöld Isten teremtményeit, legyenek azok emberek vagy állatok.”
(Jadzsurvéda 12.32.90)
