Átlagos kedd délutáni bevásárlás, a lányom - mint mindig - kalózkapitányt játszik a bevásárlókocsiban, mondja az irányt és arra kanyargunk a szupermarketben. Pakolom mellé a cuccokat, egyszer csak felcsillan a szeme, és a következő párbeszéd hangzik el köztünk:
- Ez mi, anya?
- Kacsamell.
- Ezt a kiskacsából vágták ki?!
- (hezitálva...) Igen...
- A kiskacsa meghalt, hogy mi megehessük??
- (lassan szégyenkezve...) Igen...
- Én nem akarok kiskacsát enni!
- Akkor ne vegyek husit?
- (szinte sírva) Nem, semmilyen állatot nem akarok enni!
- Sonkát se vegyek?
- A sonka állat?
- Igen.
- Ne vegyél sonkát.
Ezek után még kicsit ölelgette, puszilgatta a vákuumcsomagolt húst, én pedig azt hittem, múló gyerekhóbort az egész. Addig, amíg tegnap este, barátaink esküvőjén határozottan kijelentette a vacsoránál: anya, én nem eszem állatot.
A jóga első fokának egyik erkölcsi szabálya, az ahimszá, vagyis a "nem ártás" (hogy pl. nem eszünk húst), amihez én még nem voltam elég érett, de a lányom másfél perc alatt felnyitotta a szememet. Még csak négy éves, mégis a legnagyobb tanítóm.
Habár, ha jobban belegondolok, születésétől fogva az.
Forrás:
Kővári Anett
Idézetek hírességektől
„Ha erős akarsz lenni, mint a bivaly, edd azt, amit a bivaly eszik, de a bivalyt ne edd meg."
Edward Nelson, kortárs amerikai orvos
Szakrális idézetek
„Azok, akik nem ismerik az igazi kötelességet, és bár gonoszak és kevélyek, erényeseknek tartják magukat, lelkiismeretfurdalás vagy a büntetéstől való félelem nélkül ölik meg az állatokat. A következő életükben ezeket a bűnösöket ugyanazok az állatok ölik meg, akiket ebben a világban megöltek.”
(Srimad Bhágavatam 11.5.14)
